Mikor megkaptuk őket ajándékba örültünk nekik. Az első repülésükkor tapsoltunk nekik. Ma már csak az utolsó óráikat, perceiket számolgatjuk. Ők most az utolsó mohikánok a magyar harcihelikopter repülésben, a két Mi-24P (335,336).
Mikor megérkeztek 1995-ben sok reményt, tervet fűztek hozzájuk. Sajnos a tervek elhúzódtak és a remény is kezdett elhalni. De tudjuk az hal meg utoljára és a várakozás eredményt hozott. 2004. július elejére két Mi-24P, a 335 és 336 oldalszámot viselő nagyjavítása befejeződött. Az átadási ceremónia keser-édes lett.A gépeknek örültünk, de a következő nap eseményeinek nem igazán. A helikopterek szomorúan, de méltóság teljesen vettek részt az MH 87 Bakony Harcihelikopter Ezred utolsó kiképzési repülésén 2004. július 8-án. 
A búcsú kötelékben már akkor megszerettük volna őket örökíteni a levegőben, de az igazi pillanat még váratott magára.
A "szentkirályi búcsú" utáni napon a két gép vissza repült Tökölre. Toperczer Pisti barátom segítségével sikerült megszerveznünk, hogy a műszaki és hajózó csapatot visszaszállító kísérő Mi-17-essel elkísérjük levegőben az újoncokat.
Sikerült a terv, a két újdonság most már levegőből is meg lett örökítve.
Akkor még reménykedtünk, hogy fényes jövő áll előttük, de ismét tévednünk kellett. Ma már a hátralévő órákat és perceket számolják a helikopterek üzemeltetői, pedig egy-egy nagyjavítással akár 2025-ig repülhetnének.
Remélem e két gyönyörű forgószárnyast jövőre már nem csak nosztalgiázva nézzük a filmvásznon a Die Hard 5. történetét figyelve.
