Simon Róbert elnöklésével működő Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület vállalta fel, hogy emléket állítanak azoknak a repülő embereknek, akik szolgálatvégzés közben vesztették életüket. A terveik szerint minden olyan alakulatnál helyeznek el emléktáblát, ahol hazánkban repülő alakulat működött. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kecskeméti megemlékezést is hosszas kutatómunka előzte meg. Pontos információkat kellett beszerezni, hogy a repülőbázis és jogelődjeinek kötelékében kik azok, akik repülőkatasztrófában vagy szolgálatteljesítés közben vesztették életüket. Kemény munka ez ma kis hazánkban. Nem túlságosan nyitott kapuk várják az ilyen információ után érdeklődőket. A munka sikeresen zárult és meglett az eredmény. A tervezett emléktáblára harminckét katona neve kerül fel. 




















Az egyesület emléktábla állítási terveit felkarolta a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis és a Légijármű Javító Üzem vezetősége. A bázis biztosította a helyet az emléktáblának és felvállalta, hogy az ünnepség színvonalához mérten felújítja annak környezetét, a Javító Üzem pedig elkésztette az emléktáblát. 

 

















 

2010. május 15-én délelőtt borongós idő várta mindazokat, akik eljöttek, hogy jelenlétükkel is emeljék az ünnepség nívóját. Voltak itt aktív és nyugállományú vadászpilóták, az elhunyt bajtársak rokonai, barátai és természetesen azok is, akik érdeklődnek a repülés iránt. Az ünnepi megemlékezést Simon Róbert, Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület elnöke nyitotta meg majd átadta a szót Zsámboki Tibor ezredesnek, a repülőbázis parancsnok-helyettesének. Az ezredes úr Petőfi szavait idézve nyitotta meg beszédét. Szavaival a hazaszeretetet és az önfeláldozást méltatta, ami az egyik legfontosabb erénye a hazáját védő katonának. Ünnepi beszéde után leleplezte az égre törő MiG-21 vadászgép lábazatánál fekvő emléktáblát. Hankóczy Gergely őrnagy, a bázis lelkésze áldásával látta el az emléktáblát. 

Az ünnepség végén elsőként Czenczik István a hagyományőrző egyesület titkára helyezte el a megemlékezés virágait, amit a jelenlévő rokonok, barátok, munkatársak és bajtársak követtek. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hivatalos ünnepség után a résztvevők közelebbről is megtekintették a nívós emléktáblát és kutató szemeikkel keresték az ismerősök nevét. Az emlékező arcok láttán Márai Sándor szavai jutottak eszembe: „Legtöbbször nem emlékezünk annak arcára, akit szerettünk. Csak részletek maradnak meg emlékbe: mosolya, hangja, szemvillanása.” 

















 

 

Az emléktábla előtt főt hajtó emberek, most ezekre a mosolyokra, hangokra és szemvillantásra emlékeztek együtt Kecskeméten a repülők hatalmas családja tagjaiként.