2009. december 10. Mit is érdemes tudni erről a napról. Juditok ma ünneplik a névnapjukat, az ország dolgozóinak egy része ma kapja meg a fizetését. Ha Matula bácsit kérdezzük erről a napról rögtön válaszol, a nap kelt 7 óra 19 perckor és lenyugszik 15 óra 54 perckor. Miért is fontos nekem és a magyar repülés iránt érdeklődőknek ez a nap? A mai napon szálltak fel utoljára a Magyar Légierő 119-es és 128-as oldalszámú L-39 Albatros típusú repülőgépei.

Borongós időben dideregtem a bázis kerítés pályavégi kerítésén ezen a csütörtöki napon. A békéscsabai út megszokott erős forgalommal dübörgött. Kicsit aggódtam, mert jármű és idő hiányában hazárdíroztam. Előző elfoglaltságom miatt csak dél körül érkezhettem a kecskeméti bázis kapujához és sajna nem volt igazi információ, melyik felszálló irányban búcsúznak el a magyar kiképzőgépük utolsó bázisuktól. Egyre jobban közeledett a különböző helyekről kapott információk szerinti felszállás időpontja. Az óramutatók elérték a megnevezett helyzetüket. Az indító zóna felöl még csönd. A borongós időben felcsillan az első pozitív jel. Két Gripen helyzetjelzője kezd villogni. Akkor már nem kell sokat várni, kezdődik az üzem.

Terveim szerint alakul a dolog, jó felszálló irány végén állok. Nyakamban egy kölcsön bridge gép, amivel sok mindenre jó, de repülők fotózására nem a legalkalmasabb. Nem baj, a két Gripennen majd kísérletezhetem. Már dübörög is a Volvo hajtómű, emelkedik magasba a JAS-39 és elkészülnek az első képek. Kicsit alatta vagyok a felszálló iránynak, de van idő korrigálni. Elrugaszkodik a betontól a másik negyedik generációs vadászgép is, készülnek a fotók, most már jó helyen vagyok. Jöhetnek az Albák.

Pár perc várakozás és már látom, ahogy emelkedik az első eltávozó a 119-es oldalszámú repülőgép. Ő a kedvencem. Talán nem véletlenül, őt festettük Zümire a rekkenő augusztusi melegben, Ő volt az első gép, aki állandó díszfestést kapott és utána is büszkén figyeltem rá. Sajna bizonyos sötét erők, nem szerették ezt a festést, amivel nagy népszerűséget kaphatott volna a Magyar Légierő, ha a nemzetközi repülőnapokra ezzel a géppel látogatunk ki. Ez sajnos csak terv maradt, mivel ez a gép volt az első, amely elsőként és egyedüliként kapta meg az alacsony-láthatóságú festést. Hogy miért, ez is egy megválaszolatlan kérdés.
2007-ben ismét randevúztam ezzel a géppel a festőhangárban. Vincze Fecó újabb ötletét valósítottuk meg újból. Ismét nagy közönségsikert aratott a 119-es új ruhája Cápeti.

Cápeti szép kecsesen emelkedet a levegőbe és elindult utolsó repülésére. Egymás után követte még a 128-as és 136-os oldalszámú Albatros. A felszállás után kötelékbe rendeződtek, hogy elinduljanak az utolsó útra. Az útvégén még egy elköszönő áthúzás a kecskeméti beton felett majd irány Szolnok. A gépek utolsó repülésük végeztével már nem Kecskeméten, hanem Szolnokon landoltak, hogy onnan guruljanak át méltó helyükre a repülőmúzeumba. 

Cápeti! Viszontlátásra Szolnokon!

 

Ui.: A 136-os oldalszámú L-39 Albatros elkísérte társait Szolnokra majd éppségben landolt a kecskeméti betonon, hogy későbbikeben a kecskeméti repülőgép gyűjtemény tagja legyen.
 

Az utolsó kötelék repülést egy másik szemszögből a Spotter Blogon tekinthető meg:

http://spotter.blog.hu/2009/12/10/az_utolso_utani_pillanat

Szerző: sdragon  2009.12.10. 15:59 2 komment

Címkék: kecskemét albatros l39 kiképzőgép

A bejegyzés trackback címe:

https://dragonnews.blog.hu/api/trackback/id/tr371588437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TopiDoc 2009.12.11. 08:13:55

Szolnokra ment a 119 és a 128-as, Kecskeméten maradt a 136-os.

sdragon · http://dragonnews.blog.hu/ 2009.12.11. 08:27:35

Javítva, köszi a korrekt infót.